Hamvazószerda óta gyakoroltunk különféle erényeket, mint a megbocsátás, a bizalom vagy a rácsodálkozás, mely azt jelenti, hogy meglátjuk a szépséget az emberekben és a körülöttünk lévő dolgokban, hogy láthassuk őket a maguk valóságában, félretéve előítéleteinket.
Ehhez készült egy napló is, melyet hétről hétre vezettek a gyerekek, reflektálva adott heti tevékenységeikre írásban és szóban is.
Az utolsó héten a szentgyónásban tették le mindazt, ami nehezen ment, s e szentségből erőt meríthettek az újrakezdéshez.
"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid. 4,15-16.)
